Gyerekek szatyorral

Egy gyerek inkább apasztja, mint hizlalja a pénztárcát. Még nem keresd. De ha lelkiismeretes, sokat segíthet szüleinek.
Évek tapasztalatát fogalmazom meg, amikor kimondom: a tizenévesek többsége a család fő élelmiszer-bevásárlója. Expedíclós naplótokban azokról a fiúkról és lányokról is emlékezzetek meg, akik segítenek édesanyjuknak, édesapjuknak, testvéreiknek.

Először az újpalotai lakónegyed Lila iskolájának hetedik c. osztályában teszem fel a kérdést:
— Ki szokott közületek bevásárolni ?
A jelenlevő húsz lány és tizenkét fiú keze egyszerre emelkedik a magadba.
— Rendszeresen?
Néhány kéz visszahúzódik.
Göndör Árpád, akin látszik, hogy nem veti meg a jó falatokat, már mondja is:
— Édesanyám még a hús beszerzését is rám bízza.
Mert nem mindegy ám, hogy milyen részt vesz az ember pörköltnek, milyet rántani, vagy töltöttkáposztának.

Egy lány közbeszól:
— Árpi a húsra valót is megkeresi.
Lázing Ottó földrajztanár magyarázólag hozzáteszi:
— Árpád hetenként háromszor lovaskocsira ül és szódavizet árul a környéken. Keresetével édesanyját támogatja.
Tetszik nekem, hagy a gyerekek egymás otthoni ügyes-bajos dolgait is ismerik. Elmondják, hogy Batka Zsuzsiék heten vannak testvérek, s a boltba főleg Zsuzsi jár. Az ő szatyorja mindig Súlyos. Hiszen ha leülnek vacsorázni, csak kenyérből kilenc karéjt kell szelni.
Weisser Ferinek öt testvére van.
— Előfordul, hogy egy nap néha háromszor is le kell mennem a csemegébe. Legtöbbször a főzésnél derül ki, hogy ez vagy az hiányzik — mondja.
— Szinte mindegyikükkel találkoztam már a boltban — jeleníti ki a gyerekek szorgalmát elismerve, tanáruk.

Reggel hattól este nyolcig

A lakónegyed legnagyobb csemege -boltját a 15055 számú ABC áruházat fotóriporter kollégámmal keresem fel. A délelőttös tanulóik nemrég jöttek ki az iskolából s néhányan karjukon kosárral már az árukat kínálgató polcok, hűtőszekrények között szemlélődnek, a pultok előtt várakoznak.
Az üzlet vezetőjével, Hógenwajd Józseffel beszélgetek.
— Reggel hattól este nyolcig vagyunk nyitva. Naponta átlagban öt-hatezer ember látogat ide. Köztük körülbelül ezer gyerek. ök leginkább tanítás előtt és után jönnek.
— Mi a véleménye a legifjabb vásárlókról?
— Most már jó. Szépen megkeresik, amire szükségük van, kiválasztják kedvenc cukorkájukat, csokoládéjukat és fizetnek.
— Nem mindig volt így?
— Áruházunk két éves. És önkiszolgáló. Az édességtől roskadozó polcok eleinte sok gyereket megkísértettek. Végül már az iskolát is megkerestük. A tanárokkal együtt magyaráztuk el a gyerekeknek, ha engednek a csábításnak, nemcsak a saját lelkiismeretükön ejtenek foltot, hanem az új lakónegyed hírnevét is lerontják,— És?
— Azóta ritkábban fordul elő, hogy fizetés nélkül távozik valaki.

Egy kedvesen mosolygó, kékszemű kislány jön- velem szembe.
Megszólítom:
— Mit vettél?
— Tejet és kenyeret. Van úgy, hogy kenyérért többször is le kell jönni, mert kétfélét árulnak. A finomabból nem mindig van — feleli Zágon Anikó az 5400- as számú Hevesi Gyula csapat Mikroba őrsének vezetője.
Odajön hozzánk Ági barátnője Takács Krisztina. Nemcsak maguknak, hanem a szomszédjuknak is vásárol.
— A szomszéd néninek van egy háromhónapos kisbabája, s ha boltba jövök mindig szólok, hogy nem kell-e nekik valami? Most tejet és mirelit főzeléket viszek.
Az üzlet vezetője szerint az általános műveltséghez az is hozzátartozik, hogy az ember tudjon tájékozódni a különféle árak között, ismerje, hogy mi mennyibe kerül.
— Hány forint egy liter tej? — kérdem Ágiéktól.
— öt forint.
— Egy kiló liszt?
— Négy forint hatvan fillér.
— Egy kiló Ella-krumpli ?
— Kettő kilencven.
Mindketten jól tájékoztattak.

Egy fiú meg egy lány

Vasárnap van. Tizenegy óra ötven percet mutat az órám.
A délelőtti matinék közönsége most jön ki a moziból. S a délig nyitva- tartó kispesti csemege áruház vezetője is, az ajtó felé tart. Zárni készül. De az üzletben még javában folyik a vásárlás. A pult előtti sorban gyerekek is várakoznak. Csordás Feri az Ady Endre utcai iskola tanulója, tejet, kávét, kenyeret kér, Kovács Aranka a Petőfi Sándor utcád iskola ötödikese pedig párizsit, kenyeret és bort.
— Ilyen későn jártok boltba? — érdeklődöm, amikor fizetnek.
— Édesanyámnak most jutott eszébe, hogy tejbe áztatva finomabb a túrós zsemle — válaszol Feri.
— Szeretjük a puha kenyeret, s a péknél, vagy itt, vasárnap is lehet frisset kapni — mondja a lány.
Feri Arankára mosolyog. A tekintete is dicsér.
— Mindig jó kenyeret választ. A héja színéről meg-állapítja, hogy melyik az ízletesebb.
A lány pironkodva szabadkozik.
— Te pedig a piacot is-mered jól.
Ferihez fordulok.
— A piacra miért jársz?
— Elsősorban takarmányért. A csirkéknek és a nyulaknak vásárolok kukoricát és zabot.
— Nyulat tenyésztesz?
— Nyulat és galambot. A kispesti piacon, híres galambvásárok vannak. A múltkor egy postát vettem.
Újra Aranka veszd át a szót.
— Egy utcában lakunk és így sűrűn járunk együtt. Kettesben gyorsabb a vásárlás. Amíg Feri a pultnál, én a pénztárnál állok sorba.
— De most biztosan szívesebben mentetek volna, moziba? — mondom.
Aranka megvonja a vállát.
— Arra is sor kerül. Feri nővére, Ilonka a barátnőm. Délután náluk jövünk össze. Hármasban játszunk.
Már kint állunk a Kossuth téren. De Perinek még van mondanivalója.
— Otthon mindenkinek megvan a maga dolga. Nekem a bevásárlás jutott. Ha anyu szól, vita nélkül indulok.
A közeliinkben valaki bekapcsolja a rádiót. Delet harangoznak. Feri és Aranka gyorsan elköszön, nehogy sokat késsen az ebéd.
Egymás mellett mennek át a Vöröshadsereg úton. Kezükben szatyorral.

FARAGÓ GYÖRGY
Fotók: LENGYEL MIKLÓS