Ha küldött lehetnék!

Mintha összebeszéltek vol¬na. Egyszerre akkorát sóhaj¬tanak, hogy a hatalmas pa¬pírlapot az udvar végéből kell felkapni.
A jegyzetekben rengeteg ötlet, javaslat sorakozik, szí¬nes ceruzával aláhúzott mon¬datok, fekete felkiáltójelek váltogatják egymást.
A pásztói 1657. Gárdonyi Gé¬za Úttörőcsapat tagjai a csa-patparlamentre készülődnek. S a sóhaj — érthető! Az orszá¬gos nagy találkozónak szól, mert az ötletek — talán Zala¬egerszegre is eljutnak.
— Ha küldött lehetnék — kezdi a sort Pataki Ági — ar¬ról beszélnék: becsüljük meg jobban a társadalmi munkát. Kapjanak több pontot azok, akik dolgoznak, azok, akik ügyeletet teljesítenek, akik fa¬liújságot készítenek. Mert most
— legalábbis nálunk — egy¬formán értékelik azt, ha vala¬ki a szünetben a rendre, fe¬gyelemre vigyáz, és ha esetleg az úttörőszobában üldögél, amíg a többiek olvasnak.
— Hívjuk meg a parlament¬re azokat, akik négy éven ke¬resztül jól dolgoztak, sok ta¬pasztalatot szereztek — így to-vábbra is segíthetnének ne¬künk — folytatja Petreczy Ka¬ti. — Elmondhatnák ötlete¬iket. Ezzel is gazdagítanák, támogatnák a mi munkánkat.
— Akik nem úttörők — pis¬lant az ötletnaplóba Szöllősy Andrea — jöjjenek el az őrsi foglalkozásokra, ünnepélyekre. Ismerjék meg jobban a mi kö¬zösségünket, a mi életünket. Akkor, ha velünk vannak, ta¬lán kedvet kapnak ahhoz is, hogy viseljék a vörös nyakken¬dőt!
— Legyen új próbázási rend!
— bólint Vincze Gabi. — Én úgy képzelném el — túrákon igazoljuk tudásunkat. Mégpe¬dig; egy kétnapos kirándulás ne csak játékból álljon. Legyen akadályverseny, tájékozódási verseny, főzés, sátorverés, ió- pár kérdés az úttörőéletről. így aki játszani szeret — nem is veszi észre — mennyit tanul köziben. S aki ezt a próbát ki¬állja — kapja meg érte az el-ismerést.
D. ZS.