Búcsút intünk a nyárnak, búcsút a tábornak, ahol annyiszor gyűlt nótára ajkunk, ahol tábortüzek piros lángja összeolvadt vörös nyakkendőnk színével. Búcsút intünk a jelzőket hívogató hegyeknek, a százszínű völgyeknek, réteknek, az árnyas folyópartoknak melyek arra oktattak minket: micsoda csodálatos föld a mi hazánk.
A sátorlapokat összehajtottuk, játékainkat pihenni küldtük. Az iskolatáska, könyv, füzet, vonalzó, körző szegődött mellénk. Velük kötöttünk szövetséget, velük kopogtatunk az új tanév kapuján.
Az első órák ellesett perceiről olvashattok itt. Igaz, hogy régebben jegyeztem fel őket, de talán itt-ott magatokra, pajtásaitokra ismertek bennük …
TALÁLKOZÁS
Az első ott történt a Tihanyi hegy lábánál. A budapestiek és a veszprémiek tábora araszra van egymástól. Ilonka a veszprémiek sátra alatt hajtotta álomra fejét. De ha talpon volt, s ideje engedte, ott láthatta mindenki a budapestiek között, Margit oldalán. Együtt indultak a kék hullámok hátán, együtt ültek a lépcsőköveken tervezgetve: ki mi lesz, ha maguk mögött hagyják a nyolcadik osztályt. Kuncogva beszéltek meg a tábori pletykákat, a szertelen fiúk ügyes-bajos dolgait. Igazi barátok lettek.
Ugye nem csodálkoztok, hogy sírva búcsúztak egymástól, amikor elérkezett a sátorbontás ideje.
Amikor elérkezett ez a szeptember eleji nap, s Ilonka, a nyolcadik osztályos nagylány, vörösnyakkendősen sietett az újrameszelt kis veszprémi iskola felé, bizony Margitra gondolt. Míg az osztályajtó elé ért, felelevenített mindent a tihanyi szép napokból.
Bent zsongott az ifjú had. Ilonka az ablak párkányára tette az otthonról hozott muskátlit, s letelepedett. Ékszeresek nyílt az ajtó. Új lány állt a küszöbön.
Csend … Ilonka felnézett. Nem akart hinni szemének. Aztán kiröppent a padból, mint fészkéből a fecskemadár, s már ott csüngött az új lány, Margit nyakán.
Mondjam-e, hogy az örömtől sírt mindkettő? Sírt bizony! Ez volt a második találkozás.
Ki tudja, melyik volt nagyobb! (Mondhatja közületek valaki, ritka az ilyen. Ha ritka is, így esett, mert Margit édesapját Ilonka falujába küldték, hogy a szövetkezetben dolgozzon.)
0 Megjegyzések