Subscribe Us

header ads

Ne vigyék el az iskolát!



Az indulatokat felkavaró csata a kis Borsod megyei falu iskolája miatt robbant ki. Azok álltak szemben egymással, akik ragaszkodtak a sulihoz, és akik máshová akarták vinni.
A történtekről Abuczky Évától, a nekézsenyi iskola nyolcadikos tanulójától, az úttörőcsapat krónikásától, kapunk aranytollas tudósítójától értesültünk.
„A múlt tanév vége felé a falu vezetői váratlanul bejelentették, hogy szeptembertől kezdve Nekézsenyben nem lesz többé iskola körzetesítenek bennünket, a felsőtagozatosokat a putnoki kollégiumba vagy a szomszédos Sátára viszik, ahová községünket is csatolták.
Szüléink hiába mondogatták, hogy a körzetesítés miránk nem vonatkozik hiszen ezerkétszázan lakják, így nem olyan kicsi,hogy ne érdemelnénk saját iskolát.
A tanárok közül néhányan valóban képesítés nélküliek, de főiskolára járnak, az idén vagy jövőre végeznek. Ráadásul nagyon meg vannak elégedve a munkájukkal, mert a gyerekek jól tanulnak,
az úttörők szinte minden kulturális, technikai bemutatón, vetélkedőn részt vesznek, első között végeznek. Az iskola tanulóiból kiváló bányászok, szakmunkások, tanárok, orvosok, óvónők lettek.
Nálunk nincs kultúrház, a fiatalok az iskolában jönnek össze. Szüléink elpanaszolták, hogy a kocsma
fejlesztésére fordított pénzen inkább tantermet kellett volna építeni. De ha kell, társadalmi munkában
felépítik és anyagilag segítik szertárunk 'bővítését.
De hiába volt minden érv. Ha tudnak, segítsenek rajtunk!


— Máshol szívesen bedörzsölnék szalonnabőrrel az iskola oldalát, hogy elvigye a kutya, ti pedig lasszóval akarjátok visszatartani — mutattam a körém sereglett nekézsenyi gyerekeknek Éva levelét.
— Mindannyian biztattuk, hogy írjon — mondta a hetedikes Budai Ági.
— Miért?
— Dühösek voltunk, hogy bennünket meg sem hallgattak. Pedig mostanában annyit írnák arról, hogy a gyerekeket komolyan kell venni. Hát az senkit sem érdekel, hogy mi mit szeretnénk?
— Szüleitek elmondták.
— Figyelembe se vették a szavukat. Azt felelték nékik, hogy nem az iskolához hanem a gyerekek itthon maradásához ragaszkodnak.
— Hát nem kellett volna a világ végére mennetek.
— A putnoki kollégiumból legfeljebb kéthetenként jöhettünk volna haza Sáta! öt kilométerre van, és csak különbusszal jutottunk volna el az iskolába. Az utazgatás miatt nem lett volna időnk semmire.
— Sátán is citerázhattatok volnál, vagy nem?
— Ott is szűkében vannak a helynek. Itthon legalább tudunk gyakorolni, tanulni.
— Talán mégsem kell máshová mennetek!
Budai Ágitól Abuczky Éva vette vissza a szót:
— Nem csak én, mások is írtak levelet. Rádióriport is készült az ügyről, és úgy hírlik, hogy az oktatási minisztérium beleszól a dologba.
— Eddig semmiféle hivatalos értesítés nem érkezett hozzám. A tanév azonban elkezdődött. S minket most már csak az izgat, hogy sikeres legyen — mondta Igó István igazgató, aki 1939 óta tanítja a falu gyerekeit.
— A nekézsenyiek miért ragaszkodnak ilyen megható makacssággal az iskolához?
— Ez a falu szíve. Olyan hely, ahol nemcsak tanulni, beszélgetni, szórakozni is lehet. Citera- és furulya-zenekarunk és énekkarunk van. Szép előadásokat tartottunk már itthon és a környező településeken. Annyi díjat, aranyoklevelet nyertünk, hogy beborítanák a folyosó falait, ha mindet kitennénk. Felkeresett bennünket Vass Lajos neves karnagy, Béres Ferenc népdalénekes, és Béres János furulyaművész, akinek annyira tetszett népdalkörünk, hogy az iskolában kétrészes felvételt készített a rádiónak. Jobbat csak jobbért érdemes elcserélni. A körzetesítésnek országos eredményei vannak, de bennünket váratlanul ért. Előnyét a mi esetünkben senki sem tudta megmagyarázni. Az egyik tantermünk szükségterem, de iskolánk 1958-ban épült. 160 tanulója van és az utánpótlás is biztosított, hiszen az első osztályba csaknem harmincán iratkoztak be.

Tehát valójában mi is lesz a nekézsenyi iskola sorsa? Felkerestem Dédesy Györgyöt, a Sátán székelő közös tanács elnökét. És beszéltem Czihlár Károllyal, az ózdi járás művelődési osztályának gazdasági felügyelőjével, akit a járási tanács elnöke hatalmazott fel. hogy nyilatkozzon. Sajnos, egyikőjüktől sem kaptam a kérdésemre megnyugtató feleletet. Csak annyit mondtak: az összevonást egyelőre leállították. Szívesebben beszéltek viszont az átalakított, kibővített putnoki kollégiumról. Nekem akaratlanul is az jutott az eszembe: nem azért kellett volna lóhalálában a nekézsenyi felsősök többségét Putnokra vinni, mert a kollégium új szobáit könnyebben be lehetett volna népesíteni?
Azt senki sem Vitatja, hogy a harmincmillió forintba került putnoki intézmény kitűnően felszerelt és nemes ügyért épült. De csak akkor, ha eredeti céljának megfelelően' használják, a járásban élő hátrányos helyzetű munkás-gyerekek nevelését szolgálja! Egy-egy kollégista ellátása tíz-tizenöt ezer forintjába kerül államunknak egy tanévre. Miért akarnak ilyen sok pénzt költeni olyan gyerekekre, akik nem is igénylik, otthon kényelmesen laknak, akiket szüleik mindennel el tudnak látni?
A gyerekek azt tanulják, hogy a szocializmus és az őszinteség édestestvérek. Egyenes beszédet várnak a nekézsenyiek és mi is. Mert a kis iskolában tovább folyik a tanítás, de jövőjével kapcsolatban még mindig kedélyt rontó, embereket összeugrató, lakosokat és vezetőiket haragra ingerlő mendemondák járnak.

Faragó György


Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések