Subscribe Us

header ads

Visszhangzott a Farkasvölgy


 Az egyik nap úgy kezdődött, hogy csörgött az óra az ágy mellett, mint mindennap azelőtt, (felkelés, ébresztő hideg vízzel, nyöszörgés, szemdörzsölés...), de aztán hirtelen, ki az ágyból, „anya siess már!”, Jaj, lekésem a buszt!”...
És innen kezdve minden másként volt, mert ezen a napon nem az iskolába baktattunk. De nem ám!
Egymásra boruló fák között hegyre fel, hegyről le kanyarog az út; itt ott vízmosás koptatott alattomos döccenőt, s a teherkocsikon éneklő gyerekhad nagyot csuklik, nagyot kacag, amikor megtréfálja a kocsi kerekét a kátyú; a sűrűben pedig őzcsalád csodálkozik nagyot a hajnali jövevényeken.
Aztán völgykatlan tárul az érkező vidám társaság elé, az út dűlőútra változik, s az imbolygó, döccenő kocsikon már több a kacagás, mint az ének...
S ott lent, a hegyekkel övezett katlan mélyén legalább száz sátor gubbaszt. Ez aztán tábor a javából!
S a kapuban (mert már őrség is van) leállítják a karavánt. Mert a vendéglátó tulajdonképpen a honvédség, a vendégsereg a zuglói úttörőcsapatok válogatott hadoszlopa: minden csapatból a legjobb őrs.
A kerületi elnökség honvédelmi szakbizottságának a vezetője, Grósz Mihály őrnagy elvtárs segítségével két nap előleget kaptak a zuglói úttörők a nyári életből, s a „gulyáságyuk” füstje máris hívogatóan gomolyog a völgy felett
— Ety, háram, hét, kette! Unter!
— Igen, igen! a tizenhárom hetvenkettő meghalt! — kiált egy visszhang mert a számháborúban résztvevő tíz szovjet gyerek mellé, hiába tanulták meg tízig a számneveket, nem árt a tolmács!
És az egész Farkasvölgy, minden vízmosásával, bokrával, sziklájával egy izgalmas számháború szemtanúja már kora délelőtt. Persze a vendéglátó sem rest! Egy-két füstgránát, puffancs és rakéta akadt a teherkocsin, csak jó helyre kell dobni. A völgy valóságos csatatér: füstölgő bokrok, kúszó, rohanó, kiabáló harcosok.





Az esőverte erdő fölött nagy lila fellegek gomolyognak, félig besüppednek a hegytető fái közé, aztán mintha észre se vennék a hasukat karcoló fenyvest, szépen lassan odébb gördülnek. Itt nagy eső volt! Elvert egy akadályversenyt, és megfenyegetett egy tábortüzet.
De az ünnepélyes tábortüzet talán már nem mossa el a zápor. Sőt már ég a hegyoldalban a huszonöt emléktűz, már száll az ének, visszhangzik a szavaló csengő hangja.
A táborozás legünnepélyesebb pillanata most jött el: Takács Szonya az első zuglói úttörőcsapat egykori csapatvezetője átadja a Marx Károly Úttörőcsapat zászlócsillagát a 2373-ös számú Martos Flóra Úttörőcsapatnak. A kerületi pártzászlót a 215-ös József Attila Úttörőcsapat kapta, de kitüntetésben részesült még öt úttörővezető és hat ifivezető a kerületből.

G. A.

Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések