A Konzervipari Vállalatok Trösztjénél nem bíbelődnek a kilókkal. Itt a mértékegység a vagon. 8600 vagon zöldborsó, 7000 vagon befőtt — ilyen számok röpködnek a levegőben, amikor a termelés méretei felől érdeklődöm.
— Valóban nem panaszkodhatunk — mondja Sebestyén Ottó, a tröszt oktatási előadója —, de persze ezt a mennyiséget nem mind mi fogyasztjuk el. Kanadától Japánig több mint félszáz országba exportáljuk termékeinket.
A konzervgyártás nagyon „jóízű” szakma. Aki belép például a Nagykőrösi Konzervgyár udvarába, rögtön megcsapja orrát a szabolcsi alma pompás aromája. „Hű, de belaknék, ha itt dolgoznék!” — morfondíroz magában a naiv látogató. Nem mintha akárki is tiltaná a „belakást”, de ahol vagontételben hever az alma, futószalag viszi a feldolgozóhelyre, valami okból szinte eszébe se jut az embernek, hogy megkóstolja.
— Mi készül ebből a tömérdek almából? — érdeklődöm Tóth János üzemvezetőtől.
— Velő — mondja velősen.
— Hm... az mi? — kérdem szakszerűen.
— Konzervipari félkésztermék. Az almát kocsonyaszerű állapotban tartósítjuk. Számos államban nagyon kedvelik, mert így a saját szájuk íze szerint készíthetnek ebből szörpöt, lekvárt, szeszt vagy amit akarnak.
A körösi konzervgyárban gép hátán gép. S ahogy elnézem a konzervgyáriás folyamatát; nem nehéz megvonnom az „egyenleget”: konzervgyártás egyenlő gépkezeléssel. Rosszmájú megfogalmazásban: a konzervet tulajdonképpen a gépek csinálják, az emberek „csak” nézelődnek, időnként megnyomnak valami gombot. .. Jármű, szállítószalag, emelőtargoncák; tisztító-, hámozógépek; főzőgépek; csomagolóautomaták — s már kész is a konzerv.
A zárócsoportban, amely lekvárt „csomagol” ötnegyede üvegekbe, egy takaros kislány bűvöli a gépet. Tőzsér Margit tavaly végzett konzervipari szakmunkás.
— Igaz, hogy ez lányoknak való, nem nehéz szakma? — kérdem ártatlanul.
— Részben, attól függ — mondja diplomatikusan. — Fizikailag nem nehéz, hiszen mindenféle „fogdmeg- munkát” a segédgépek végeznek. Ebből a szempontból mondhatjuk, hogy lányoknak is való. De a szakmát nem nevezném könnyűnek”. Van itt bőven megtanulni való. Nem véletlen, hogy a konzervipari szakmunkásképzés hároméves és emelt szintű.
— Mi jellemzi tulajdonképpen ezt a szakmát?
— A változatosság — mondja. — Állandóan új terméket dolgozunk fel, mindig más technológiával, különböző gépsorokkal. Lényegében a konzervgyártó hetenként más-más gépen dolgozik.
— Hányféle gépen tud dolgozni itt az üzemben?
— Tulajdonképpen mindet ismerem, tanultam róla. Persze a gépeket munka közben lehet igazán kiismerni, s ezért az ember lényegében holtig tanul. Eddig egyébként körülbelül tizenkettőt kezeltem közülük.
— Melyik munkát szereti a legjobban?
— A sterilizálást.
— Miért?
— Ment ez igényli a legnagyobb gondosságot, itt kell a legprecízebben dolgozni. Nem elég a puszta rutin, mindig használni kell a fejet is munka közben.
A szakma utánpótlásának fellegvára, a Toldi Miklós Élelmiszeripari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet szintén Nagykőrösön székel. Az intézmény, ami igaz párját ritkítja. Egész házi konzervüzeme van az oktatás szolgálatában, előadótermei, laboratóriumai láttán a kutatóintézeteket is elöntené a sárga irigység. A mérlegszobában — amikor ott jártunk —néhány tanuló csak úgy játékból megmérte egy szempilla súlyát. A méregdrága precíziós mérlegek a gramm tízezred részét is mérik. (Sőt, van Olyan mérlegük is, amellyel a porszem súlyát is megállapíthatják; a gramm százezred része is mérhető.) Tornacsarnokukban — többek között — lehet kosarazni, kézilabdázni, kispályás focit játszani. A kollégium olyan, mint egy elsőosztályú szálloda, a lakás, fűtés, koszt, mosatás stb. havi díja azonban mindössze 70 forint. (Az ösztöndíj a 700 forintot is elérheti.) Aki itt kezdi tanulni a szakmát, annak minden csínjával-bínjával megismerkedik, és nem túlzás azt mondani: ideális körülmények között. Tóth János üzemvezető annak idején hordógurítással kezdte a szakmatanulást; libasorban, háton hordták a ládákat. A ma inasának szakmunkástanuló a neve; foglalkozására nézve diáik, s ha kikerül az életbe — hordógurítás és ládacipelés nélkül — lehet belőle bármi — szorgalma és tehetsége alapján.
Persze mindenkit nem vár üzemvezetői poszt, de a szakma minden polgára büszke lehet arra, hogy részese, alkotója a Globus márkának, hogy öt világ-részben öregbítheti a magyar ipar hírnevét.
TORMA GYŐZŐ
0 Megjegyzések