A jó tábor receptje!

Végy kétszáztíz gyereket és egy tábort. Lehetőleg a Balaton partján, Fenyvesen, és lehetőleg technika szaktábort. Keverd össze a kettőt, hagyd működni tíz napig, az eredmény: jó hangulat, művészi lemez- domborítások, textilmunkák és fotók tömege, valamint őszinte lelkesedés a Somogy megyei Vízügyi Igazgatóságon, és egy új akció képe a láthatáron.
Ami lázba hozta a felnőtt szakembereket: a technikakedvelők természet- és környezetvédelmi szakcsoportja, amely a tábor körül megkezdte a szennyvizek, az egészségügyi rendelkezéseknek fittyet hányó szeméttelepek felderítését, ellenőrzését. A csoport bebizonyította: az úttörők felelősségteljes segítőtársai lehetnek a KÖJÁL-nak és a vizűgyeseknek. Országos hálózatot lehetne szervezni a természetvédelmi csoportokból — az úttörő-időjárásjelző szolgálathoz hasonlóan. Sok ezer úttörő éber szemét nem kerülné el semmilyen szabálytalanság!

— Как prahagyili cserez lesz? — érdeklődik valaki a büfé pavilonja előtt. Nem késik a válasz sem; Mátrai Judit vezetésével az orosz nyelvi csoport gyakorol itt. Pár méterrel arrébb az ebédlőből csendes énekszó hallatszik ki. Fürtös Ilona iparművész körül textilre álmodják terveiket a lányok.
A legmegdöbbentőbb elemekből: patentkapcsokból, függönykarikákból, hulladék szövetekből varázsolódnak faliszőnyegek, faliképek. Bérczesi Anikó János vitéz kalandjait eleveníti meg. Sümegi Gyöngyi a Hófehérkét varrta ki, törpéivel együtt. Gyöngyi megjelenésében is van valami meseszerű: bal lábán hatalmas, hófehér gipszcsizmát visel. Jól sikerült — otthoni! — lábtörése emlékére.
Mindez azonban nem akadályozta meg, hogy eljöjjön a táborba, ahol az ország technikai, szaktárgyi versenyeinek győzteseit látták vendégül. És még az sem fáj túlságosan Gyöngyinek, hogy nem fürödhet meg a Balatonban. Csónakázni gipszelt lábbal is lehet.
Délelőtt monoton dörömbölés, kopácsolás teszi élvezetessé a fiúk sátortáborának körletét.
A lemezdomborítók ügyködnek ott egy pécsi szobrász, Rétfalvi Sándor figyelő szeme előtt.
A tenyérnyi rézlemezeken virágok, sejtelmes minták rajzolódnak ki. Olyan a tábor, mint egy ipartelep. Kicsiben.

Még nem éred el a kerítést sem, fütyülés, bip-bip jelzések állítanak meg A rádióamatőrök dolgoznak ott titokzatos sátrukban, lankadatlan buzgalommal, sokszor éjfélen túl is, gyakran ébresztő előtt is. Az első három tábori nap eredménye: száznyolcvan kapcsolat.
És vannak még elektromosok és egyéb barkácsmunkával foglalatoskodók, és itt vannak jutalomképpen a Tarpa-Tenkes túra résztvevői is, akik ez alkalommal a fényképezés technikáját tanulmányozzák. Mert vannak fotósok is. Czanik István, a komlói szénbányák technikusa szabad idejében a vegyészeinek hódolt. Vegyészből lett fotószakkörvezetó az úttörőházban. Kidolgozott egy egyszerű módszert színes képek másolására — különösebb képzettség nélkül színesen is dolgozhatnak az úttörőfotósok. A karszalagos riporterek külön kirándulásokra mennek. így lehet megtanulni fotós szemmel nézni a világot, újra rendszerezni a látottakat, megkeresni mindenben az érdekeset, a szépet.
Közben keményen dolgoznak A szakkörvezető szakmai helyettese, a szigorú Kriszt Matyi nem hagy lazsálni.  Most végezte a nyolcadikat Miért van mégis elismert tekintélye? Mert jól dolgozik. Jók a felvételei, és pontos a labormunkában. Ha valaki önmagával szemben is igényes, azt szívesen követik a többiek.
A Baranya megyei és országos technikai szaktábornak egyetlen szépségfoltja van csupán. Hogy mindössze tíz napig tart. Hobbyból ennyi elég kevés. Főleg akkor, ha a vezetők is hobbysták. A táborban a vezetők — az orosz nyelv tanárain kívül — nem pedagógusok. Van köztük vasútmémök, mérnök, technikus...
És mint Kaulek György is: a szabadságukat, pihenőidejüket áldozzák az úttörőmunkáért.
Ez az, amit még hozzá kell írnunk a recepthez. Igazán jó tábor csak ilyen, kölcsönös lelkesedéssel végzett munkából lehet.
ALAKSZA TAMAS